Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Ha létezik egyáltalán kellő számú tanúbizonysággal alátámasztott beszámoló, hát a vámpírokról szóló ilyen. Nem hiányzik semmi. Hivatalos jelentések, közismert személyek - orvosok, papok, rendörbírák - eskü alatt tett, írásbeli nyilatkozatai: egyetlen jogász sem kívánhat ennél meggyözöbb bizonyítékokat. És mégis, ugyan ki hisz a vámpírokban?

Kép

Kérlek titeket semmilyen "előre eláruló" hozzászólást és kommentet ne írjatok! 

 

A könyvek letöltése:

 

http://data.hu/get/1952954/Twilight_-_Alkonyat.pdf.html

http://data.hu/get/1952955/Twilight_2_-_Uj_Hold.pdf.html

http://data.hu/get/1952958/Twilight_3_-_Napfogyatkozas.pdf.html

http://data.hu/get/1952968/Twilight_4_-_Hajnali_hasadas.pdf.html

 

Alkonyat

 

 

Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.

 

Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. És mindig is az maradsz.

 

Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.

 

Sokkal... okosabban tennéd, ha nem barátkoznál velem. De már belefáradtam, hogy megpróbáljam magamat távol tartani tőled.

 

Nem könnyen kötök kapcsolatot a kortársaimmal. Igazság szerint egyáltalán senkivel sem. Anyámhoz például közelebb érzem magam, mint bárkihez ezen a planétán, és mégis, vele se voltunk igazán soha ugyanazon a hullámhosszon. Néha már arra gondoltam, talán az én szemem nem is ugyanazokat a dolgokat látja, mint a többi emberé. Lehet, hogy az agyam nem úgy működik, mint másoké?

 

Hogyan csinálják ezt az emberek - félretenni minden félelmüket, és feltétel nélkül bízni valakiben, minden tökéletlenségük és félelmük ellenére?

 

Annyira szeretnéd, hogy ez legyen a vég (...), hogy ez legyen az életed alkonya, mielőtt még igazán megkezdődött volna?

 

Az ujja lassan végigsimított a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Kezem erőtlenül támaszkodott a mellkasának, és már megint szédültem. Lassan előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkával az enyémet, nagyon óvatosan, résnyire nyitott szájjal. És akkor összeroskadtam.

 

Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.

 

Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.

 

Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

 

Minden apa álma, hogy a lánya elkerül a háztól, mielőtt istenigazában beindulnának a hormonjai.

 

Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.

 

Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.

 

Nehéz dolog lehet apának lenni: örökösen rettegsz, hogy a lányod összejön egy fiúval, aki tetszik neki, de attól is, hogy nem talál senkit.

 

Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.

 

Ott van például (...) a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam, amint a színészek eljátsszák ezer különböző színdarabban és filmben. Azt hittem, erről az érzésről mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett.

 

Újhold

 

 

Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.

 

 

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.
Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy
ő létezik.

 

Kétségbeesetten megpróbáltam addig nyújtani, csavargatni az igazságot, míg úgy el nem görbült, hogy már hazugság lett belőle.

 

A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged. Én helyrehozhatatlanul össze voltam törve.

 

Ide-oda sodródtam éberség és álom között, de mindig újra visszasüppedtem az öntudatlanságba.

 

Ma éjszaka az ég teljesen sötét. Talán ma éjjel egyáltalán nem is világít a hold - holdfogyatkozás van, vagy újhold. Újhold... Összeborzongtam, pedig nem is fáztam.

 

Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.

 

Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal!

 

Mi van akkor, ha azt hiszed, valami úgy van, ahogy gondolod, de óriási tévedésben vagy? Mi van, ha olyan makacsul hiszel az igazadban, hogy az igazságot még csak fontolóra sem veszed? El tudod-e nyomni az igazságot, vagy az valahogy mégis megpróbál a felszínre törni?

 

Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.

 

A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én. Ahogy én mindörökre őhozzá tartozom, ugyanúgy ő is mindig az enyém lesz.

 

Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle.

 

Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam.

 

Az eszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószínűleg semmi baja, de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ. (...) És mégis, úgy tűnt, túl tudom élni ezt is.

 

Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.

 

Nem tartottam számon a napokat - nem volt rá semmi okom. Amennyire csak lehet, igyekeztem a jelenben élni, ahol nincs sem lassan halványuló múlt, sem gyorsan közeledő jövő.

 

Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.

 

Az idő múlik. Még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik.

 

Mindennek van határa, még annak is, hányféleképpen lehet összetörni egy ember szívét.

 

Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.

 

 

Napfogyatkozás

Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tűnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltűnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből.

 

Nem kívánhatod meg, ami már úgyis a tied.

 

Sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.

 

Te vagy az egyetlen nő, aki valaha is megérintette a szívemet. És az mindig a tiéd lesz.

 

Ebben a pillanatban úgy tűnt, mintha eggyé olvadtunk volna. Ami neki fájt, az mindig fájt nekem is, és mindig is fájni fog - most pedig az öröme szerzett nekem is örömöt. Ugyanakkor a boldogsága valahogy fájdalmas is volt. És ez a fájdalom csaknem tapintható lett - úgy égette a bőrömet, mint a sav, mint valami hosszan elhúzódó gyötrelem.

 

Lehet, hogy te elég bátor és elég erős vagy hozzá, hogy nélkülem élj, ha úgy gondolod, hogy így a legjobb. De én sose bírnék ennyire önfeláldozó lenni. Nekem veled kell lennem. Csak így tudok élni.

 

Te vagy a nap. Az én személyes napom. Te oszlattad el a felhőket.

 

Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni.
Vigyázz a szívemre - itt hagytam nálad!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hofman János út

(Vani Szivák, 2017.01.31 23:26)

Én imádom az ALKONYATOT VAGY 100 LÁTTAM DE NEM VOLT ELÉG EZÉRT UJRA MEG ÚJRA MEG NÉZEM!!!

Valahol

(Noncsi, 2016.03.02 09:52)

Jó idézetek hiányzik a hajnalhasadás

Nograd megyer

(eszmeralda, 2015.02.20 16:48)

Irjatok meg ki verset oke csa

Nograd megyer

(eszmeralda, 2015.02.20 16:44)

Nagyon jok vatok es szeretlek tik teket nagyon!!!!!

Berzék kossut ut10

(Botos Cintia, 2014.10.21 14:30)

Az őszintét nem szeretem eszt a filmet de a versek nagyon szépek bene

Polgárdi Béke uca 2IA

(Andrea, 2014.06.06 11:37)

Alkonyat nagy foGYakozása

somogyvámos

(Bogdán Klaudia dia, 2013.12.01 09:54)

A karácsony a legszebb ünnep az évben mert a szeretett ünnepe.összehoz mindenkit még azokat is akik haragba vannak a szeretett.együtt jár a megbocsáltással és boldogssággal ha van olyan akivel még nem vagy békében akkor békülj hogy szebb legyen a ti ünnepetek is...

nyir lugos

(bodi rita, 2013.08.14 13:11)

imádom az alkonyatot a világ leges legjobb filmje

Re: szeged

(Katalin, 2013.10.31 16:17)

Én is imádom szeretem ezt a filmet mindig meg nézem újból és újból..

nyir lugos

(bodi rita, 2013.08.14 13:14)

dzsékob a világ legjobb pasija

cegléd

(szabrina horváth, 2013.04.26 09:06)

nagyon szeretem

Gy

(G-B Sz, 2013.03.01 02:35)

Annyira de annyira rabul ejtett a filmel és a lönyv is,
hogy az hihetetlen!
egyszerűen imáfom és kész! <3

Alkonyat

(Bota, 2013.01.29 20:52)

Leg szebbek!!!

sallai_niki@citromail.hu

(Sallai Niki, 2013.01.04 20:08)

nagyon győnyőrűek!

parasznya arany jános utca 31

(horrváth laura, 2012.12.19 08:41)

képzeljétek legnagyobb rajongótok vagyok megvagyok értetek őrülve nagyon szeretlek tikteket de föleg bel lát és edwárdot
remélem mindegyik részét megnézhetem
na de ennyi

Arló

(Szinti <3 , 2012.11.26 16:23)

Nagyon szép idézetek ezek a kedvenceim! <3 <3 <3 <3

budapest

(kincső, 2011.12.10 17:15)

tetszik

egyvadcsaj@citromail.hu

(Kata, 2011.11.15 13:48)

nagyon jók !! :P

gyeneskitti@citromail.hu

(Kitti, 2011.07.29 20:57)

NAgyon jó oldal.LEgjobb<3
Gratulálok:)

<3

(Dorciii, 2011.02.19 23:23)

imádom ezeket az idézeteket:$