Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s az anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbön álló változást, odavitte a szögesdrót kerítéshez, és messziről megmutatta neki a szerelvényt.

- Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza.

- És akkor mi lesz?

- Akkor otthon leszünk.

- Mi az, hogy otthon? - kérdezte a gyerek.

- Ahol azelőtt laktunk.

- És ott mi van?

- Emlékszel még a mackódra? Talán a babáid is megvannak még.

- Anyu - kérdezte a gyerek. - Otthon is vannak őrök?

- Ott nincsenek.

- Akkor - kérdezte a kislány - onnan meg lehet majd szökni?

 

 


 

 

Egyszer egy hatalmas varázsló el akart pusztítani egy egész királyságot, ezért megmérgezte a kutat, ahová inni jártak az emberek. Aki ivott a vízből, az megőrült. Másnap reggelre az egész lakosság ivott a kútból, és mindenki megőrült, a királyi család kivételével, mert nekik saját kútjuk volt, amelyhez nem fért hozzá a varázsló. A király aggódott a népéért, és megpróbálta kormányozni őket: egy sor biztonsági és egészségügyi rendeletet hozott. De a rendőrök és a felügyelők szintén ittak a mérgezett vízből, így hát értelmetlennek tartották a király rendeleteit, és nem voltak hajlandóak betartani őket. Amikor a lakosság értesült a király rendeletei ről, mindannyian egyetértettek, hogy a király megőrült, és ezért ír ilyen sületlenségeket. Sőt, összegyűltek a palota előtt, és teli torokból kiabálva követelték, mondjon le. A király elkeseredett, és kész volt elhagyni a trónt, de a királynő megállította és azt mondta: "Most pedig odamegyünk a kúthoz, és mi is iszunk belőle. Akkor olyanok leszünk, mint ők." És így is lett: a király és a királynő ittak az őrület vizéből, és nyomban zagyvaságokat kezdtek beszélni. Az alattvalóik pedig meggondolták magukat: olyan bölcs királyuk van...

 

 

 

 


 

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leend
ő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik gy
őzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.


 

 


 

 

 

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az az id
ő
, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az az id
ő
, amit a rózsámra vesztegettem. . . - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felel
ős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért. . .

 


 

 

…Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
-Ó!-mondta a róka. -Sírnom kell majd.
-Te vagy a hibás-mondta a kis herceg. -Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te er
ő
sködtél, hogy szelídítselek meg.
-Igaz, igaz-mondta a róka.
-Mégis sírni fogsz!-mondta a kis herceg.
-Igaz, igaz-mondta a róka.
-Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
-De nyertem-mondta a róka. -A búza színe miatt. -Majd hozzáf
űzte:-Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon.

 

 

 


 

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, az az volt, hogy lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot, egy dobozba csomagolta be, és tette a fa alá. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta a lányának:
- Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.
- De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette.
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.

 

 


 

- Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és
segítesz, hogy megragadjak valamit
és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy mid
ő
n járni tanulok, s
hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

- Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet,
mert érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,
és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, er
ősítsd a kezem!

 


 

 

"A róka át akarván kelni egy folyón, beszorult egy sziklaüregbe. Mivel nem tudta magát kiszabadítani, hosszú ideig szenvedett, mert igen sok kutyatetű mardosta. Arra vetődött a sündisznó, észrevette őt, megszánta, és megkérdezte tőle, hogy leszedje-e róla a tetűket. Nem - válaszolta a róka, és amikor a sündisznó megkérdezte, miért nem, így szólt: Ezek már jóllaktak, és csak kevés vért szívnak ki belőlem. Ha leszeded őket, más tetűk jönnek, éhesek, s a maradék véremet is kiszívják."


 

 

Sírkövön ül egy kisfiú, hangosan zokog, s beszél,
Alig lehet nyolc éves, de szenvedni megtanult szegény.
Piszkos kezével törölgeti szemét,
Közelebb megyek, hogy tisztán halljam szavát,
S hallom, ahogy mondja:
Drága édesanyám!
Gyere vissza hozzánk, a kis öcsi is keres,
Reggel egyedül öltözik, s apu sem szeret.
Úgy hiányzol nekünk. Hát nem látod, hogy szenvedünk?
Én is sírtam vele, de hogy észre ne vegye
megtöröltem szemem.
- Ne sírj öcsi
Mert az fáj anyunak, inkább nevess annak örül Anyuka!
Majd meglátod, hogy visszajön, csak menj szépen haza!
Rám nézett, s azt mondta,
-még ma visszajön anyuka?

 

 

 


 

 Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban
kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft .

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
Neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.

 


Egyszer volt, hol nem volt, valahol a tengerben, mondjuk, a Capri-öbölben egy hullám, amelyik beleszeretett a sziklába. Mindig körülötte fodrozódott, csókolta éjjel-nappal, fehér habkarjával ölelte. Sóhajtozott, zokogott, könyörgött, hogy legyen az övé, és addig ostromolta szerelmével, míg lassan-lassan alámosta a szikla ellenállását, és egy szép napon, mert nem bírta tovább, a szikla megadta magát, és a hullám karjába omlott. (...) És akkor a szikla, a körülrajongott, az imádott, az annyira áhított szikla nem létezett többé. Egy kődarab hevert csupán a mélyben, a tengerfenéken. A hullám úgy érezte, megcsalták, rászedték, és hamarosan másik sziklát keresett magának.


 

Lépett már hangyabolyba? A maga számára nem jelent sokat. Csupán egy elhibázott lépés.

Mindössze valami puha a lába alatt,amit a következő másodpercben már el is felejt,

 ahogy halad tovább a maga útján. De a hangyák, azok nem tudják elfelejteni.

Az ő számukra egy világ dőlt össze.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mercipaci@freemail.hu

(nagyon elgondolkoztam ralytuk , 2012.02.19 16:48)

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban
kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft .

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
Neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.
ez egy igazán olyan mit pár gyereknek megkéne jegyezni

mercipaci@freemail.hu

(nagyon elgondolkoztam ralytuk , 2012.02.19 16:47)

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban
kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft .

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
Neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.
ez egy igazán olyan mit pár gyereknek megkéne jegyezni

rommer@freemail.hu

(Holdas Kopi, 2010.02.28 15:30)

Nagyon szépek szívszorítóak ezek a történetek...véletlenül akadtam rá...de nagyon örülök hogy megnéztem..Köszönöm hogy elolvashattam..

carion@citromail.hu

(Dina, 2009.07.22 23:04)

Reni gyönyörű ez a történet a vak lányról! nekem ez az egyik kedvencem! mert az a fiú aki odaadta a szemét megmutatta, hogy mi az igazi szeretet!
:) puszi <3

carion@citromail.hu

(Dina, 2009.07.22 22:59)

nagyon szépek ezek a történetek! :)

szigetireni@freemail.hu

(Reni, 2008.12.27 17:59)

Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt,
ezért utálta az egész világot és mindenkit benne, kivéve
a barátját.Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta
Míg egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit.
A lány nagyon örült neki, barátja megkérdezte tőle, ha látni fog,
hozzá megy-e feleségül.A lány igent mondott.Az operáció sikerült,
mikor a lány először kinyitotta szemeit, a barátját látta, de ő is
vak volt.A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e?A
lány elutasította.Pár napon belül a lány kapott egy levelet
amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot,
és a levél végén ált egy mondat: VIGYÁZZ KÉRLEK A SZEMEIMRE!!!!