Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8-10 soros

2008.11.13

Szerettem volna nagyon sokáig együtt lenni veled,

De be kell látnod, hogy téged nem nekem teremtettek!

Hiába próbáltam, akartam, hiába erőlködtem,

Nem lobbant a láng, egy idő után megváltozott minden!

Nagyon sajnálom, mert tudom, hogy te szeretsz,

Egy világ omolhatott most össze benned...

Nem Te vagy a hibás, és nem is Én,

Egyszerűen nem illünk össze! Ennyi az egész! 

 

 


 

Ha csak egyszer átéreznéd, azt amit érzek

Csak megértenéd, hogy miért hullnak érted a könnyek

És eldöntenéd végre,hogy akkor mi is van velünk

Nem csak azt gondolnád, hogy ez így jó nekünk!

Mert nem jó...Nagyon nem!

Mondd hogyan? Hogyan lehetséges ez?

A sok együtt töltött idő ilyen érzést eredményez?

Én tudtam, ha a históriánk végéhez érünk

Utunk elágazik, más kapukhoz lépünk...

Én elmegyek messze, hogy elfelejtsem, mi feledhetelen.

 

 


 

Amíg megnem halok veled maradok.

Őrzöm minden álmod és megfogom kezed.

Hogy érezd veled vagyok ameddig akarod.

De ha egyszer útjaink elválnának tudd,

Te voltál a mindenem az életem és egyben a szerelmem.

 


 

 

Én leszek,ki rendbe hozza életed,

S meggyőz arról,hogy szebb is lehet.

Én leszek,ki fogja majd a két kezed,

Ki téged jófelé vezet,ha engeded.

Nélküled számomra nincs értelme semminek,

Örömöd engem is boldoggá tehetne.

Én mindent megadnék, csak kérned kellene..."

Akard,hogy én legyek a mindened, és

Ígérem, én leszek!

 

 


 

 

Soha ne feledd el mikor még lángolt

Emlékszel, mikor már nem volt

Együtt nevettünk, együtt sírtunk

Együtt álltunk, együtt indultunk

Soha ne feledd el, mikor még hittük,

Hogy megváltjuk a világot együtt

A szemedbe nézve tudtam, nem feledem,

Nem feledem, hogy ez volt a szerelem!

 

 


 

Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek,

s soha nem figyelek, mikor hova lépek,

ő pedig csak csendben messze elrepül,

s néha néha a távolban újra előkerül

tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,

de az évek során egyre lassabban haladok,

a körülvevő emberek, csak néznek rám bután

én pedig csak futok..futok az álmaim után..

 

 

 


 

Ne hidd hogy végleg elbúcsúzunk

Meglásd még találkozunk

Érzem hogy egy nyári délután

kettőnket összehoz a sors talán

Lehet hogy holnap

Lehet hogy sok év után

Lehet hogy akkor már nem is gondolsz rám

Nemtudom mikor, nemtudom hol

De mimég találkozunk valahol!

 


Itt ülök, és
a gondolataimba merengek. Jó lenne ha tudnám hová vezet ez az út amin
most haladok, nehéz néha megtalálni a helyes irányt. De én még is ezt
az utat választom. Nem is én, a szívemnek nem tudok parancsolni. És be
kell valljam félek, félek, hogy téved, és akkor mi lesz vele?
Összetörne olyan csalódott lenne. De én még is úgy érzem, hogy most ezt
kell tennem!

 


 

Ha majd néha-néha magányos leszel,
Ha majd a szíved a magányba bele remeg,
Gondolj majd néha rám egy csöndes éjszakán,
Ha nem lesz, kit két karod öleljen, és felriaszt a magány.
De ne szomorkodj, Nyugodjál meg szépen,
Ne kérdezd a sorstól, hogy mi volt valamikor régen.
Ne kérdezd, hogy az álom és az ábránd hová lett,
Hogy mit vártál Te, és mit hozott Neked az Élet!!!.

 


 

Gondolj a múltra, ha egy percig is hiányzok,
Gondolj rám, mert többé már nem hibázok!
Gondolj rám, ha már mindenki elhagyott,
Gondolj rá, hogy én melletted vagyok!
Gondolj még egyszer az utolsó képre,
Gondolj rám, hisz ez az utolsó éjjel!

 

 


 

Bármilyen tehetséged van,
használd azt:
az erdő is nagyon csendes lenne,
ha csak azok a madarak
énekelnének benne,
akik a legjobban tudnak énekelni.

 

 


 

Élem szokásos életem,
de valami mégse teljes,
hisz nem hallom szavait,
nem láthatja két szemem,
az én egyetlenem!
Hiányzik csókja,
hiányzik édes szava,
s hiányzik egész valója!!!
Most nem lehetünk együtt,
nem ölelhetjük egymást.
S így távol tőlle,
nem teljes az életem!!!

 


 

Vehetsz házat, de otthont nem

Vehetsz ágyat, de álmot nem

Vehetsz órát, de időt nem

Vehetsz könyvet, de tudást nem

Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem

Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem

Megfizetheted a lelket, de az életet nem.

 


 

 

Van, mikor úgy érzed, túl kemény az élet

És eleged van mindenből, nincs miért élned

De ne feledd, hogy van kinek rosszabb, nehezebb, mégis keményen hajts

Hiába hosszabb az út nem tudja merre tart

Pedig nincs senkije otthon mit ennie

De szíve erős, melynek mélyén reménynek kell lennie

Hogy egy nap minden megváltozik

S valóra válik mindaz, miről minden este álmodik.

 

 

 


 

Dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.

Szeress úgy, mintha soha, senki nem ártott volna neked.

Táncolj kedvedre, úgy, mintha senki nem figyelne.

Énekelj a magad öröméért, úgy, mintha senki nem hallgatna.

Élj úgy, mintha a Paradicsom a Földön volna.

 

 

 


 

 

Hol van már az a tűz,

mely egykor benned égett?

Hol van már az az érzés,

mely darabokra tépet?

Hol vannak már azok a gyönyörű esték

messze-messze száltak, mint ősszel a fecskék!

De arra emlékszel-e mikor elöször mondtad,

,,Szeretlek téged és szeretni is foglak!"

Emlékszel-e az első édes bókra,

az első igazi szerelmes csókra?

Én ezekre mind tisztán emlékszem,

és eszembe jutnak ha a hiányodat érzem!!

 


 

Néha arra gondolok,

te és én mért nem voltunk boldogok.

Mért nem örültünk egymásnak nagyon,

és mért nem bíztunk egymásban vakon!

Néha látom a múltat és az jut eszembe,

mért nem raktam akkor kezem a kezedbe!

pedig már van kit nagyon szeretek,

a közös emlékeinken mégis nevetek!!!

Most is ennyi év után fájón mosolygok,

és arra gondolok te és én mért nem voltunk boldogok!!!!!

 


Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van

 Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni.

 Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi.

Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar.

 Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.

 


 

 

 

A szenvedély, a tűz megvan bennem Csak Te nem vagy itt velem.
Nem tudom miért, de úgy érzem Hogy én igazából nem kellek neked.
Csak egy kalandnak vélsz És ez nagyon rossz érzés.
Tudom, nem szerethetek beléd  Mert csak fájó csalódás ér,
De nem tehetek róla, Szívem érted egyre gyorsabban dobban!

 


 

Azt hittem az élet  nem ér azzal véget, ha könnyelműen itt hagysz,

de ahogy múlnak az évek, még gyötörnek a kétségek merre jársz,

hol vagy. Furcsa játék a szerelem. Kit szeretek nem feledem hiába

múlik a tegnap. A régi érzést keresem. Nálad már nem lelem,

mert közbeszól a holnap, mit nélküled kell élnem. Halvány kis reményem
sincs ,hogy megváltoztasd.

 

 

 


Nem tudom, hogy miért csinálod ezt Hogyha valoban kedvelsz. Soha nem mondtam el neked, Hogy mér pont te kellesz, De igazábol erre a választ én sem tudom És az egészet sajnos már nagyon unom. Úgy érzem, megpróbáltam mindent Azért, hogy együtt legyünk, de nem így lett. Talán sohasem foglak megérteni téged
Őszintén még nem válaszoltál, hogy mért nem?! Lehet nem is fogsz, hogy ne bánts meg Pedig úgy jobb lenne, hidd el! Akkor talán nem gyötörném magam fölöslegesen Hogy miattam van - e igy vagy nem!

 


 

. Itt az idő,érzem már, Mindennek vége, s nincs folytatás, Már nem hitegettem magam, Tudom most vége van. Szeretném azt hinni,hogy még szeretsz, S nem gondolni arra,hogy elvesztetellek, Én szeretni foglak míg világ a világ, csak tudd, elfeledni nem foglak soha többé már.

 

 


. Te voltál az ki megdobbantott Te voltál az aki mindig bántott Te voltál az ki vigyázott rám Te voltál az aki mindig nézett rám. Eszembe voltál minden nap, de ez megváltozott egy sötét pillanatban A szívem mindig hozzád húz  Ezt te is jól tudod De a lelkem gyötrés és fájdalom.
Nem akarom,hogy neked is rossz legyen kérlek ne huzd tovább ennyi volt velem.

 

 


Az ember túl optimista, túl naív.
Kísértik a reményei, a vágyai,
Hitet szőtt abba akit szeret,
életében mégis mindenki csak nevet.
Szeretné hinni, hogy megváltozik a világ,
mégis ami jó csak álmában van ott.
A kettő egyé néha válik.
A szerelem csak gúnyos kacaj
hazug, gyötrő fájdalom ami nem múlik el soha...

 


 
A fellegekből szól a dallam,
Meghallod egy dalban,
És mindent elfelejtesz szép lassan,
Rabja leszel a dalnak,
Ami lelkednek adta,
Az érzést mely olyan ritka...

 



 
Elkezdődik egy újabb napod,
Haladnod kell tovább utadon,
Nem lehet megállnod,
Minden lépést ugyanúgy kell folytatnod,
Soha nem szabad feladnod.
 
Majd valaki hosszú utadon elkísér,
Teljesíti mit megígért,
Kívánságaidat meghallja a jó tündér,
Meghallod tiszta utad zenéjét,
És meglátod a helyes utad fényét!!!



 
Mindennap tekintetét figyelem,
emberek soka közt arcát keresem,
szívem mindig azt súgja, itt van a közelemben.
De a sors úgy hozza, mégsem látom,
pedig annyira várom,
úgy érzem az ő útját járom.
Sok mindent nem tudok még róla,
de ha az élet úgy hozza,
meg tudom majd milyen ő valójában.
De addig is várom, hogy elémbe lépjen,
és oly titokzatos lelkét megértsem!

 


Széttört lelkednek már mindegy,
ha a szíved is kettéreped,
szemeid kisírva merevednek,
mosolyod a bánatban elveszett.
Ne gondolj semmire,
csak erősnek kell lenned,
nem szabad a világban elveszned.
Törd szét eddigi álmaid,
hisz nem érnek semmit vágyaid,
és kerüld a sötét oldal árnyait!!

 


Szárnyalni a fellegekben,
hinni a lehetetlenben,
nem törődni semmivel,
csak a számodra lényegessel.
Feledni a fájdalmat,
megvalósítani az álmokat,
elhagyni a gondokat,
átlépni a mennyországba.
Szépre gondolni,
a bánattól búcsúzni,
a boldogságodat kimutatni,
a szabadság dallamát meghallani!!

 


Megismerni és megszeretni,
aztán összeveszni,
végül elfeledni,
és csak sírni,
semmit sem tenni.
Mindig csak rá gondolni,
arcáról álmodni,
aztán egy versben mindent leírni,
a fájdalmat érezni,
s könnyeket hullatni.
A világban nem létezni,
csak keresni,
s helyünket meg nem találni!!




Soha senki nem törődött így velem,
senki nem érintette meg igazán szívem,
és gyógyította fájdalmamat,
de te felvetted a darabjaimat,
és széthullt lelkemet összeraktad.
Nem értettem, miért teszed ezt,
de rájöttem, hogy most ezt érdemlem,
hiszen már annyit szenvedtem,
és megérte, mert a saját utamra tértem,
mert megtaláltalak téged!!





A valóság itt mindenek felett,
hol nincs álom, se kegyelem,
tanuld meg a hazug életet,
ez itt a becsület.
Nagy harcok, küzdelem,
ez itt az élet rendje,
menekülj el messzire,
vagy szenvedj örökre!!!

 




Egy halk hang,
mely halkan szaval,
kinek mosolyából jönnek a szavak.
Szemei ragyognak,
ha belenézek, hirtelen felcsillan,
és mosolyok közt megszólal.
Száját összeszorítja,
és mire gondol, óvatosan kimondja,
lelkem pedig hallgatja.
Ezek mind kedves szavak,
miket meghallok egy dalban,
és ezt hallgatom éjjel-nappal!!!



 

Ha arra gondoltam, hogy itt voltál, itt feküdtél mellettem,

Hallottam a szuszogásod, és néha hozzám értél a karjaiddal.

Ha a nyárra gondoltam, amikor együtt mentünk az ösvényen.

Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás.

Nem tudtam, hogy mi az. De tudtam, hogy már nem úgy

van minden, mint nyáron volt. Nem olyan szép és egyszerű.

Zavaros és bizonytalan. De szebb. Valahogy mégis szebb.

Nem tudtam, miért, és nem tudtam mi az.


 

 

Miért nem tudom elfogadni, hogy örökre vége,

Miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?
Mért álmodom mindig, hogy velem van újra?
Miért kell naponta gondolnom a múltra?
Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj,ha nem,
Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem?
Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,
hisz ez köztünk szinte már mindennapos.
Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?
Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!


 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Faszom

(Tori Vega, 2013.02.20 18:28)

Itta vége
ennyi volt
keress egy olyat
aki elviseli
a fasságaidat
te kis fasz!!!

Re: Faszom

(Taki Bali, 2013.02.20 18:29)

MI van te kis ribanc?

Re: Re: Faszom

(Tori Vega, 2013.02.20 18:30)

Oda mennyek szét basszam a fejed faszfej tudom hol laksz köcsög buzi!!!

Re: Re: Re: Faszom

(Taki Bali, 2013.02.20 18:32)

Bocs ribanccokkal, kurvákkal és ringyokkal nem állok le

szerelmes

(Fájdalom, 2011.03.21 19:26)

szia ezek nagyon jók! Elolvastam mindet és mivel most szerelmi bánatom van,még a könyneim is kifolytak!!!Nagyon meghatóak!!! :'( (U)

Salgótarján

(Hegedűs Erika, 2010.02.18 16:35)

Nagyon jó!!!!!!!!♥ ♥

gratu !!!!

(Gerdu, 2009.03.12 09:32)

Szióóó
ezek nagyon szép versek ^^
ilyen szakítósak de nagyon jók
szinte mindig az oldaladról "csórom" a verseket
nagyon jó az oldalad GRATULÁLOK
csak így tovább
puxXxxx