Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hosszú versek 3

2008.11.13

Örökké...

...egy érzés, mi soha el nem múlhat
örök az a láng, mi soha ki nem húnyhat.
Hiába vagy oly közel, mégse lehetsz velem,
Hiába vagy mellettem, mégse érsz el engem.
Hiába nyújtod felém karod védőn ölelve,
ez most két szív végtelen szerelme
itt, e két szív örök küzdelme,
egymásért harcolunk, örökre elveszve!

Örökké: ez a szó, mitől úgy rettegek,
s félsz Te is, látom rajtad,
és tudod, hogy szenvedek.
Nem mondod, hogy fáj és én sem mutatom,
Nem akarjuk, hogy más gyengének lásson!

Örökké: egy szó, amit felfogni nem lehet,
Örökké: egy szó, amit senki meg nem érthet
amíg csak nem érzi azt, amit én érzek:
én vagyok csak az, aki Téged Örökké szeret!

 


 

 

  A szerelem a legszebb,

amit két ember egymás iránt érezhet..
Én is ezt hittem,de megváltozott minden..
A sok együtt töltött percet,
még mindig nem sikerült elfelejtenem..
Pedig tudom,hogy ez lenne a legjobb,
de a szivem még mindig mást mond..
Azt súgja:küzd,harcolj érte,
de nem tehetem,nem küzdhetek azért,akit szeretek..
A legnehezebb dolog az életben,
megválni attól,akit a legjobban szeretsz..
Elengedni,hogy mással boldog legyen,
miközben te sirsz,szenvedsz azért,mert már nem tiéd a szive..
Amikor visszagondolok az együtt átélt dolgokra,
szememből a könny kicsordul egy pillanatra.
Ő volt az,akiben hittem,akit szerettem,
s most itt vagyok egyedül,nélküle..
Nem tehetek mást,örökre el kell felejtenem,

bár tudom,hogy Ő volt életem nagy szerelme..


 

  Szerettem volna nagyon sokáig együtt lenni veled,
De be kell látnod, hogy téged nem nekem teremtettek!
Ugyanolyanok vagyunk, mégis mások
Hidd el, lesz jobb párod e világon...
Hiába próbáltam, akartam, hiába erőlködtem,
Nem lobbant a láng, nem tudtalak megszeretni Téged!
Nagyon sajnálom, mert tudom, hogy te szeretsz,
Egy világ omolhatott most össze benned...
Nem Te vagy a hibás, és nem is Én,
Egyszerűen nem illünk össze! Ennyi az egész!

 

 

 

Ha csak egyszer átéreznéd, azt amit érzek
Csak megértenéd, hogy miért hullnak érted a könnyek
És eldöntenéd végre,hogy akkor mi is van velünk
Nem csak azt gondolnád, hogy ez így jó nekünk!
Mert nem jó...Nagyon nem!
Rettegek attól, hogy mikor mondod azt, VÉGE:
-Aranyos vagy szeretlek, de ennyi elég volt belőled!
Napról-napra jobban hiányzol
Álmatlan éjszakákon szivem csak is érted lángol!
Mondd hogyan? Hogyan lehetséges ez?
A sok együtt töltött idő ilyen érzést eredményez?
Én tudtam, ha a históriánk végéhez érünk
Utunk elágazik, más kapukhoz lépünk...
Én elmegyek messze, hogy elfelejtsem, mi feledhetelen
Szerelmes szivemet tőled így el rejthetem.
Nem kell már, azt mondanod, hogy fiatal vagyok még,
mert ezt a süket dumát nem veszembe már rég.


 

Egy este csak rád gondoltam,
Törött szívemet sírattam,
Bele gondolni nehéz volt
Miért szakadt szét és mért hát mond.

"Szeretlek,s ezt az érzést nemtudom feledni,
Szeretlek mert megtanítottál szeretni,"
Szeretni téged nehéz most,
Az életem már csak üres pont.

Szívem eggyre csak terheled
Eszem többé már nemmered
Mindíg csak hazudtál
Igazat sohasem mondtál.

Haragudni most mégsem tudok
DE amit tettél undorodok
Nehezen,de egyszer elfoglak feledni
És akkor nemfogok többé szenvedni.


 

Ami volt, az nincs már,
Ami jó volt, elszállt már.
Mint rosszat cselekedett ember,
Kit régóta láttál.
A rosszat elfelejtjük, az idő elmossa már.
Elmossa az idő minden bánatod .
Bár az érzelmeket csak halványítja,
De, azt is elhagyod.
Elhagyod e vagy magaddal hordozod?
Te döntöd el.
Kit búval elhagytál lásd újra még egyszer.
Ne az időbe kapaszkodj, ne abba karolj.
A szíved hozza a döntést.
Te csak elfogadhatod.
De, Ritka az a szív mely töretlen!
Mindenkié törik!
Csak nem biztos, hogy melletted!

 


 

 

Búcsúzom Tőled örökre,
fájdalommal,és könnyekkel!
Elfeledlek Téged,
mégha nem is Én akartam,hogy ez így legyen!
Szerettem volna Veled maradni örökre,
szerettem volna ha boldoggá tehettem volna Életed!
Jó ember vagy a magad módján,
de Mi nem illetünk össze úgy igazán!
Ég és Föld voltunk,de Te ezt nem viselted el sohatán!
Itt hagytál egyedül,
s hagytad,hogy a magány és a fájdalom,
magával ragadjon!
Nem tudom mit jelentett Neked ez az 5 év,
de Nekem ezek voltak legszebb napjaim!
Sokat szenvedtem Miattad,
de nem érdekelt,
mert Velem voltál,s megvígasztaltál!
Most még fáj a szívem,vérzik..
de remélem egyszer ez is elmúlik!
Búcsúzok Tőled örökre,
fájdalommal és könnyekkel!!!
Azt kívánom Neked Szerelmem,
hogy éld boldogságban Életed!


 

 

Annyi érzés van szivünk mélyén, mégis oly sokszor nehéz ezt kimutatni..
Azt mondani valakinek,hogy szereted, talán életed egyik legkockázatosabb lépése..
Lehet,hogy nem is igy érzel, s csak a megszokás vezérel..
Vajon létezik igaz szerelem? Ez az élet megválaszolatlan kérdése..
Voltak olyanok,kik szerelemmel szerették egymást, s voltak olyanok,akik hazudtak egymásnak éveken át..
Szeretsz valaki,de nem lehetsz Vele, ekkor érzed igazán,hogy néha kegyetlen az élet..
Egyetlen egy dolgot tanulj meg: Soha senkire ne hallgas,csak a szivedre..

 


 

Egy kóbor idegen kósza pillantása arcodra rejtett mosolyt csal Szívedben felzendül egy számodra már ismerős dal Szemeid előtt elvonul egy pár emlékkép És rájössz arra hogy a szerelem mégis lehet szép Megtört szíved dobbanása egyre szaporább Hisz te is tudod menned kell tovább Kétségek között vársz és ráébredsz arra, hogy ismét egy Nagy döntés előtt állsz Mérlegelsz helyes vagy helytelen? Előre látni a végét lehetetlen Hozol egy döntést zavartan Vajon jól??-kérdezed magadban De amikor választottaddal kéz a kézben sétáltok
Felmerül benned egy kérdés:
-Miért kéne erre a kis örömre tovább várnod?
Élvezed az életet és már tudod a szíved mégsem tévedett Mert ha most el is úszik ami boldoggá tesz
Más nem is de az emlék a tied lesz..

 


 

Szakítás, fájó pillanatok sora... Szíved megkönnyebül a tehertől, mikor elmondod, hogy te már máshogy érzel, vagy halálos sebet kap, és nem térsz magadhoz a fájdalomtól... Majd elbúcsúztok a kínzó szavak után, s akármelyik szív volt a tied ezen pillanatokban, akár a vérző akár a megkönnyebült: elindulsz valamerre s csak kavarognak gondolataid, s a temérdek emlék mi vele összeköt... Majd napok, s hetek, hónapok követik egymást. Néha még eszedbe jut felvillanak emlékképek a vele töltött gyönyörű pillanatok....

S lehet te voltál ki a végső szót kimondta és  azt hiszed hogy már nem szereted,
sok idő eltelik, távol vagytok egymástól de mégis, valahogy mégis sokat eszedbe jutnak az emlékek...
Csak azt mondogatod magadnak: nem,  én nem szeretem őt ezek csupán emlékek...
Mondnai mindent lehet,de érezni csak egyet, szeretni őt mindennek felett... Mondhatod azt százszor is hogy nem nem én nem szeretem, szíved akkor is megtagadja szavad és csak szereti csenedesen..

 


 

Elmentél, itt hagytál magányban.
Szemem sír hiányodban.
Boldog voltam veled
Bár te nem így érzed
Tudom, van más velem
De téged nem pótol senki sem.
Kellettél nekem tényleg
Te játszottál csak, már értem.
Szívem megszakad, ha hallok egy dalt
Mert tudom, az egész " ránk utal".
Nem tudok elmenni melletted, hogy ne nézzek rád
De ezeket nem szabad, hisz a szívem fáj,
Nem értem miért, mert nem volt komoly.
Minden mit akartam töled csak álom volt!!!

 


 

Itt élsz szívemben.

Szemed ragyogását, huncut csillogását,

Itt örzöm idebent.

Minden boldog pillanatod mit valaha is láttam,

Könnyes szemmel idézem fel mikor rád gondolok te DRÁGA.

Látom a tükörben könnyeim potyogását, és bennük életünk elmúlását.

Látom bennük első lépéseidet, és azt mikor már fáradtan és megtörten a szemed csukódik le.

Ilyenkor arra gondolok miért?? Miért mentél el??

De nem találok választ mi, megnyugtatná sajgó és megtört szívem.

Csak halkan zokogva elalszok , hogy veled lehessek.

Másnap reggel, kinn állok a kertben potyog rám a nyári eső.

És érzem itt vagy, nem látlak nem hallak de tudom itt vagy.

Felnézek, szemem csukva, és érzem megint megnyugtatsz újra és újra.

Háborgó lelkem, zakatoló szívemnek megint megnyugvást adsz.

Mintha érezném ovó karjaid, lassan összerogyok és hallom megint mondod Fel ne add !

Lassan kinyitom szemem és látom kiderült az ég!

Felnézek mostmár bátran és büszkén.

Mert tudom nemnézhet rám más odafentről csak te.

Egy laza mozdulattal felállok és újult erővel, vágog neki a nagyvilágnak.

Közben minden kis akadálynál újra és újra hallom tőled FEL NE ADD!

 


Mindenki mondja,
Felejtsd már el!
Emlékezz a rosszra!
Tudd mit tett veled!

Elhagyott s játszott,
De nem tudom,
Nincs akaratom, s eröm
Emlékezni a rosszra!

Nincs bennem kétely,
Nincs bennem aggály,
Te nem érzed ezt a kínt!
Nem voltál szerelmes soha!

Az utcán sétálva,
Nevetnek, emberek hada!
Azt hiszik boldog vagyok,
Hisz szemem csillog, s mosolygok!

De mekkorát tévednek,
Szememben könnyek száza,
S nevetek, lássák boldog vagyok,
De belülről már haldoklok!!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Sose feledd el

(háda edina, 2013.02.08 11:37)

Sose feledd el nem vagy egyedül,
Minden gondolatom hozzád menekül.
Te vagy az álmom,
Te vagy az ébredésem,
Te vagy minden szívverésem.