Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hosszú versek 4

2008.11.13

"Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy
másik világot... Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont
ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el
egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit
másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel
máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos
reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak
tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben
valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs
melletted..."


 

 

 

„Nem tehetek róla, még mindig szeretlek,
Pedig mindenki azt mondja felejtselek el.
Én tudom hogy ők mondják az igazat,
De az ember csak a szívére hallgat.
Nem tudlak elfelejteni pedig tudom sosem leszel
enyém.
Ébren álmodni, s felébredni, ez vagyok én.
Kívülről oly kemény vagy, mint a jég,
Pedig Benned még a gyerekkor él.
Ezért a jégcsapot felolvasztani nem tudom,
Pedig ha elolvadna, elmúlna minden bánatom,
Muszáj lenne elfelejtenem Téged,
De nem tudlak,
Mert valami ami Benned van: fogva tart.
A haverok, a barátok, mind ellene vannak,
De mit tegyek, porba döntsem álmaimat?
Igen, ezt kell tennem, akárhogy is fáj.
Mert a meséből nem lesz más, csak
a magány.
A szívem darabokra tört mint egy üvegpohár,
Megragasztani senki se tudja már.
De talán majd egyszer a pohárból újra pohár lesz,
S talán majd szívem is nyíló rózsa lesz,
Újra tud érezni,
Szerelmet szerelemért adni,
Mint a nyíló rózsa a kertben,
Így zárul le a fejezet:
Csak mi ketten,
Elfelejtettük ezt az álmot,
Cserébe mást kaptam, a valóságot!!!!” 

 

 

Este mikor lefekszem,
Álmatlanul forgolódom,
Eszembe jutnak a régi emlékeim,
Melyeket veled együtt töltöttem!

Azok a régi hintázások a parkba, séták a sötét utcákon VELED,
Csókod, simogatásod hiányzik most nekem!
Emlékszem azokra a néhol kopott padokra, ahol mindig ültünk,
S a boldogságtól majdnem kicsattantunk!

Nem panaszkodom, én döntöttem most így,
Bár lehet rossz döntést hoztam!
Csak egy kis kalandra vágytam nélküled,
Amit meg is kaptam, de szívem mégsem elégedett!!!

Nem szólok semmit, inkább hallgatok,
De nem tagadom, csak elfogadom,
Hozzád repül minden gondolatom!

Bárcsak lehetne olyan, hogy utolsó csók,
Bárcsak még egyszer átölelnél,
S szemembe néznél, én pedig a tiédbe,
Csak annyit mondanék, nagyokat sohajtva közbe:
Volt egy fiú az életembe kit nem becsültem meg!!
Ezután könnyes lenne mind két szemem,
Kiszabadulnák átölelt karjaidból,
S csak futnék könnyeimet hullajtva!

Öreg koromra mikor majd meghalok, úgy emlegetnek:
Élt egyszer egy lány, ki boldog akart lenni,
De elszurt mindent, s csak egy utolsó csókra vágyott,
De túl makacs és büszke volt, ezért halgatott!
majd így folytatják:
Halgatott, nehogy megint csalódást okozzon,
És fájjon a fiúnak, hisz votl idő, mikor meghalt volna érte!
Most pedig a koporsóba megnyugszik a lány lelke,
De a fiú SZERETETÉT SOHASEM FELEDTE!!!!

 

 

Hogyan tudnék haragudni Rád,
mikor úgy szeretlek,
mint még senki más.
Mikor azt mondom Szeretlek,
nem csak mondom,
teljes szívemmel érzem.
Talán egyszer eljön az idő,
s elhiszed nekem,
hogy a megbocsátás,
nálam nem csak egy szó.
Kétségek gyötörnek,
bizalmam alább hagyott,
de,ha azt mondom megbocsátok
azt komolyan gondolom.
Hibázunk mindannyian,
sajnos egyre többet.
A későn jött bánat,
nem sokat segíthet.
Ha igazán szeretek,
a szerelmem önzetlen,
mindig szeretek ,
minden körülményben.


 

 


Elindultam az úton,mely nekem rendeltetett,
De nem tudom,ez az út hová,s merre vezet.
Ezer meg ezer kérdés kavarog most bennem,
A választ ezekre magamban kell keressem.
Tanácsot kaphatok,és súgnak is nekem,
De vajon e hangokat meghallja-e szívem?
Elérnek-e oda az apró rezgések,
Melyeket a fül nem,csak a szív ért meg?
Van-e bennem talaj,melyben a mag megfogan,
Termékeny-e a lelkem,vagy meddő,s céltalan?
Lesz-e az úton segítő kéz nekem,
Megtalálom-e itt a nekem szánt helyem?
Tudok-e adni,és helyesen adok-e,
Amit mondok,a szívemből mondom-e?
Nem tudom,ó Istenem,nem tudom,de érzem,
Hogy a válaszok itt vannak bent egész mélyen....
...De elindultam az úton...és most boldog vagyok,
Teszem,amit tennem kell,szeretetet adok.
Ezt az utat választottam,s ezen végigmegyek,
Kell azonban,hogy magamban végre rendet tegyek.
Hogy érezzem azt,a szeretet soha el nem hagy,
S tudjam hirdetni hangos szóval: "Világomban minden rendben van!

 

 

 

 

Messze vagy

mikor az ember egyedül marad
s közben arra gondol,
milyen jó is lenne most egy kicsit máshol


érezni egy kis szeretetet,azt hogy törödnek veled
érezni egy illattot,látni a mosolygós arcot
érezni a karját mellyel átfog,


a gondolatok messze szállnak ,
a dalok a fejedben cikáznak
és tudod ő is így érez ,
de mégsem lehet ez a pec a tiétek


te messze vagy ő máshol
és még így is, hogy ilyen távol
ilyen távol vagytunk egymástól


az érzés ugyan az
az ember szeretetre éhesés
és szeretné megkapni azt ,
amire a távolság miatt nem képes


de ne keseregjünk mert eljön a nap
mikor újra a karomban tarthatlak
érezhetem illatod láthatom a mosolyod
s ez majd ismét feltölt, bár nem örökre
de mindig várni kell az ilyen időkre


a te lelked is megnyugszik
és nem lesz háborgó tenger
mert lecsillapítjuk egy kis szeretettel..

 

 

 

Milyen is az örök szerelem? Létezik-e egyáltalán?


Az én válaszom: igen.


De az igazi szerelmeddel nem élsz együtt.
Az igazit szereted annyira, hogy magadat mögé helyezed, ha az Ő érdekei úgy kívánják, elengeded, vagy álmaid, vágyaid ellenére nem is kezdesz Vele. Ezért képtelen leszel elfelejteni, mert nem láthatod többé, vagy csak nagyon ritkán láthatod, nem vehetsz részt az életében. Ez igazi szerelem, mert képes vagy lemondani róla, elengedni.

Persze akivel együtt élsz, azt is szereted, lehet, hogy még szerelmes is vagy belé, de idővel erős szeretet, barátság, megszokás váltja fel a nagy szerelmet...

Neked maradnak az álmaid. Álmaidban felhőtlenül boldog vagy, mert Ő veled van, csak rád nevet, csak neked csillog a szeme, akkor csak téged szeret.
Ha lefekszel, az Ő arcát látod, és Vele ébredsz...
Nappal vágysz utána, esetleg még sírsz is..., de a láthatatlan könny mindig ott fog csillogni a szemed sarkában.
Ha kaptál Tőle valamit, néhány percet, akkor az emlékeidnek élsz... És százszor, ezerszer köszönöd Neki, mert Életet adott vele.
Úgy érzed, a szíved megszakad a fájdalomtól, de dobog és szeret rendíthetetlenül.
Mindig keresed magadban a választ, mivel hóditott meg, de a talányokra nincs felelet, nem tudod, miért, csak azt, hogy szereted, feltétel nélkül, és vakon bízol a lehetetlenben, hogy egyszer talán mégis...
"Ölni tudnál ha bántják Őt, és sírni ha sírni látod, mert ami neki fáj, az neked is fáj...
Mást ölelsz, de képzeletben vele vagy.
Realitás és józan ész nincs az igaz szerelemben, csak a feltétel nélküli, tiszta, szívböl jövő érzelem. Ha ezt érzed jól becsüld meg, mert olyan kincs birtokosa vagy amivel talán még te magad sem vagy tisztában.


Az igazi szerelem olyan érzés, ami örökké megmarad, idővel eggyé válik veled, a lényed része lesz a halhatatlan szerelem…

A mosolyod is ettől lesz rejtélyesebb, a szomorú szemed fényesebb...
De élni fogod az életed, kacagni fogsz és szeretni..., csak a szíved felével..., a fele halott lesz, hideg, mint a jég, de a másik fele annál jobban fog dobogni, perzselni.
A halott szívfeled örökké egy lesz Vele...
Ugyanakkor a másik felével nagyon fogsz szeretni... Mást, akivel képes vagy együtt élni...

 


 

 

Megállt az idő, mikor Veled voltam. Csupán percek töredékeinek tűnt az
egész, mikor együtt sétáltunk. Szerettem volna, ha akkor...ott...megáll
az idő és az örökkévalóság fogjaivá válunk. Mikor megfogtad a kezem,
mikor felém fordítottad az arcodat; mintha a múltban lettem volna.
Aztán elmentél. Bezárult az ajtó és elváltunk. Visszakerűltél a saját
világodba. Az előbb...még együtt voltunk. Oly sok idő után végre
találkoztunk-csak a miénk volt az az idő. Most újra a valóságban élünk,
két külön világban...ahol elszakít az a másik...ahol én -csupán-
mellékes vagyok...! Álomvilágot szeretnék, mert ott velem vagy...ott
csak engem szeretsz; ott csak mi vagyunk; ott nem bánt senki! Kérlek
fogd meg a kezem, s utazz velem!

 


 

 

Minden változik körülöttem,mindenki eltűnik kit megszerettem.Pedig én
keresem őket,de mintha szárnyra keltek volna...eltűntek mint a füst az
égben.Próbára tesz az élet.Akadályokat gőrdít elém miket nem tudok
kikerülni.Fáj az igazság,h egyedül vagyok.Egyedül s csak magamra
számíthatok.Minden más csak illuzió,üres mondatok.Szívtelen
emberek,saját érdekét nézi mindenki.Nem tudok,s nem akarok ilyenné
válni.Örülök ha valakinek,mégha számomra idegen is mosolyt csalhatok az
arcára.De már ez nekem se számít.Nem számít mert elmúlik.Változik
minden mindenki mint az évszakok,s állok magányosan.Ülök egy odvas fa
tővében ami soha sem fog zöldelleni már.Magam vagyok,szorongok,de már
nem félek nincs mitől.Nem tartok magamtól.Léha nyugodtság ami körbe
vesz.A szél erős lendülete ráz fel gondolataimból.Körbe nézek magam
körül s papírhalmok meg emberek zárnak magukba.De mégis oly nagy itt a
magány s üvölt a csend.Egyedül születünk és halunk a többi csak illuzió.

 


 

 

Szeretlek...szeretnélek,de mintha régen történt volna minden.Már
nincs az a felkavaró érzés mikor rád nézek.Nem dobog annyira a hevesen
a szívem mikor látlak.Csak titokban nézlek,de nem kavar fel a
dolog.Pedig kellesz nekem.Mindegy milyen férfit is állít elém a
sors.Feltétel nélkül téged választanálak,nem is kéne gondolkodnom rajta
egy másodpercet sem.De mintha már elmúltak volna azok az intenzív
érzések bennem.És már te se nézel rám nagy szemekkel.Bár ne így történt
volna,bár mondtam volna.Mondtam volna,h mit érzek irántad,mégha plátói
is a dolog.Annyit ábrándoztam rólad,rólunk a mi kis életünkről.De ez
már messze van,messze kerültünk tőle.Már érzem az időt a közeledben,már
érzem a teret ami eddig megszűnt körülötted mikor veled voltam.Már nem
számít semmi.Éjszakánként felsejlik emléked és a szívem
sajog...sírok,csendben h senki ne hallja.Én azért még reménykedem.Talán
nincs veszve semmi.

 


 

 

Emléked tiszta
 
Emléked tiszta,
mint szívemnek mély titka,
naponta százszor idézem vissza,
azokat a napokat, mikor bánatunk ritka.
 
Emlékszem mikor csak néztük egymást,
és nem érdekelt minket semmi más,
csak a nyugodt pillantás,
és a gyönyör valóság.
 
Emlékedet szívemben őrzöm,
neved lelkemben örök,
képeidet ha nézem, elkap az öröm,
fejemből arcodat, soha ki nem törlöm.
 
Emlékezz te is vissza,
gondolj a szép napokra,
ne feledd arcomat,
és mosolyunkról becézd álmaidat!

 


 

 

Felejteni
 
Mindig csak rá gondolni,
arcáról álmodni,
megpróbálni megismerni,
bájos tekintettel szemébe nézni.
De vége az álomnak,
új jövő a bánatoknak,
és ellepnek a fájdalmak.
Érzéseimet eltörölni,
szívemből nevét kitörölni,
arcát elfelejteni,
tekintetét többé nem keresni,
érzésem gondolatát elrejteni.
Végül mindent elfeledni,
és csak sírni,
semmit sem tenni!!!

 


 

 

 Néha csak gondolkozzunk el azon,
mit tettünk a mai napon.
Mindennap ugyanazért felkelni,
megpróbálni mindent helyesen tenni,
mindent túlélni,
fontos emberként létezni,
de mégis véres könnyeket hullatni,
és az idő múlására várni.
Azt hisszük, így minden helyes,
megpróbáljuk mindenben elérni a tökéletest,
megkeresni azt, ki nekünk kedves,
és megtalálni mindenben a rendest.
Emberek nevét találgatni,
mások kárán nevetni,
a fájdalomtól félni,
minden érzést viszonozni,
és napjainkat fel nem fogni.
Mindennap ugyanezt az életet éljük,
viszont kilépni eből félünk,
inkább az elérhetetlent reméljük!!


 

"Ne mondd, hogy szeretsz,
csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,
csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,
csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz,
csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,
hisz csak perceket kérek,

s, én sem mondom szeretlek,
csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak,
csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,
csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,
csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,
hisz csak perceket adhatok."
 


 


"...Csak nálam máshogy hívják.. méghozzá SZERETETNEK. Ez egy sokkal mélyebb dolog mint a szerelem. Mondhatni más dimenzió.
Csak a te világodban erről az érzésről a szerelem teljes elmúlása jut az emberek eszébe. Véletlenül sem az, hogy ez a
szerelem mélyebb formája. Egy második lépcsőfok a kapcsolatban. Egy olyan állapot ami SOHA ismétlem SOHA el nem múlik…
Mert igaz a lángoló szerelmek előbb vagy utóbb elmúlnak… de a SZERETET SOHA. És ebből az okból kifolyóan az emberek nem
kiszeretnek egymásból, csak nemtudják elfogadni és felfogni , hogy ez már valami más… valami jobb… valami TÖKÉLETES és
HALHATATLAN."

 


 

„Ki tudja eldönteni hogy mit kell tenni vagy mit lehet egyáltalán tenni az életünkkel? Amikor nem tudsz dönteni és nem tudod azt sem hogy ki dönthetne, akkor kéne valaki aki odamegy hozzád és azt mondja amit senki más addig, és akkor rájössz hogy IGEN ez a megoldás. De addig amíg ez a személy meg nem talál, addig csak olyan emberekre hagyatkozol akikben nem vagy biztos. hisz kiben legyen biztos az ember ha saját magában sem az.... és ha két emberen múlik a dolog, még nehezebb a döntés hiszen meg kell egyezni, ami mint tudjuk nem az emberiség fő erénye. Pedig az érdekek, ki tudja, lehet hogy egyezőek, csak éppen mi nem látjuk azt... Csak érezzük hogy valamit muszáj tennünk mert ez így egyikünknek sem jó. És annyira erős lehet ez az érzés hogy már-már elgondolkozunk azon hogy engedjük el, felejtsük el, töröljük ki az életünkből. Csakhogy ezt a másik fél tudtára kell adni. De addig ez nem lehetséges amíg az eredeti érzést nem közöljük vele. Emiatt azt hiszem egyetlen megoldás van...a kezdeményezés.”





 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

legszebb versek idezetek

(jani horvath, 2012.04.08 14:45)

gratúlálók én is ezekhez a versek hez nagyon szépek

patrinka@citromail.hu

(patrinka, 2011.06.08 08:51)

Sziasztok. Nekem nagyon tetszenek ezek a versek annyira szépek és nagy élmény olvasni őket. Csak így tovább aki írja annak sok sikert kívánok és aki olvassa is.::)

...

(Kiscsillag, 2011.04.23 12:38)

3. az én versem *.* =)

brigicica@gportal.hu

((*)Brigcííbaba(*), 2010.10.10 09:31)

Cijjasztok háát én najon kamázom ezeket a verseket!!!bejönnek;)

nádudvar

(patrinka, 2010.10.07 13:33)

szerintem nagyon jok ezek a versek és ezel ugy vagyok hogy akik szerelemesek vag yne tán elveszitették a szerelmüket vagy valami ilyesmi az jo komit fog irni mint ahogyan én is ezt teszem de ik még nem tudják miröl van szo azok inkább ne irjanak szya mindenkinek

egyszenvedolany

(barbara, 2010.04.17 18:09)

latjatok ez a hulye cigany iras akiben nincs lelek nincs hite nem tudja mi az idezet a szive csak egy semmi nulla mert az igazi emberekben van megbanas nem mint az ilyenekben hogy azzal dicsekszik hogy o it igy beszel kozbe meg egy senki csak lejarassa magat az emberek elot az ilyen szegyelhetne magat menjen a pokolba

xxdddDD

(gecos, 2010.03.31 19:48)

nagy rákos az egész vers ha minek már hogy a rák egyen meg aki eszt feltalálta devla mároleg mindenkinek tetszik hogy a rák dobjon be a kútba azt ijá paraszt gecok hogy a rák egyen le okés vagy különben megcsorrlak de ugy hogy nem fogod túl élni !!

dobó út 2

(hannahmontanna, 2010.03.22 16:36)

csá

Mohács,Malomvölgy 12.

(Little Princess, 2009.05.02 12:00)

Ezek bámulatos versek!Ilyen jókat még soha életemben nem olvastam!!És szerintem is rohadt jó versek!!GRATULÁLOK ANNAK AKI EZT AZ OLDALT LÉTRE HOZTA!!=)=)

Nyíregyháza Huszár sor 5

(Zsuzsi , 2009.03.05 22:34)

Nekem is rohadtul tetszik!

Nyíregyháza Huszár sor 5

(Zsuzsi, 2009.03.05 22:33)

nagyon jók a versek ilyen jókat még nem találtam!

yvettdunai

(Scheck-Dunai Yvett , 2009.02.19 20:40)

Nekem rohattul tetszik ez az oldal.Es ezek a versek nagyon jok.De ojannnn jokkkk.....

nemmondommeg@citromlé.hu

(Rita, 2008.11.15 16:11)

NON JO VERSEK.NEKEM ROHADTUL TECCENEK!!!!!!!!!