Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hosszú versek

2008.11.13

Elvesztettem!

Az életemből valamit elvesztettem,
Amit úgy hívnak, hogy szerelem.
Csak szenvedek, nincs erőm tovább menni,
Nem tudok, és nem is akarok mást szeretni.

Rossz hogy már nem nézel felém,
A fájdalom, ami örökké az enyém.
Csak szeretni akartalak, de ez tiltott szerelem,
Mégis számomra egy örökké tartó érzelem.

Nem kéne, hogy fájjon, de gyötör,
Lelkem összetört, mint egy tükör.
Ha lenne erőm, vissza visszafordítanám az időt,
S talán visszakapnám végleg Őt.

Azt hittem, egy rossz álom, s egyszer felébredek,
S érezni fogom, hogy karodba reszketek.
Gyengéden felém hajolsz, s meg csókolsz újra,
S én szeretni foglak addig, míg Isten meg nem unja..

Régen arcomon mosoly ült, sosem sírtam,
A csalódásért mindig magamat hibáztattam.
De most lelkemben oly kegyetlen a fájdalom.
Szívemről is eltűntek a csillagok.

Most üresnek érzem magam, belül
Szívemre egy nagy teher nehezül.
Hányszor fogadtam, meg hogy elfelejtelek,
Hányszor hazudtam magamnak, hogy elengedtelek.

De a bolond lelkem még most is remél,
De a fájdalom, az a hű barát, most is utolér.
Nem tudok szabadulni, még bennem él
S nem értik az emberek,
miért nem mosolygok, mint rég.

Kép 

 

Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor,
s így megunni sem tudom.
Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek.
A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt
is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani.
Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.
Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.
Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.
És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még.
Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy
biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!”

Kép

 

Búcsúzom Tőled örökre,
fájdalommal,és könnyekkel!
Elfeledlek Téged,
mégha nem is Én akartam,hogy ez így legyen!
Szerettem volna Veled maradni örökre,
szerettem volna ha boldoggá tehettem volna Életed!
Jó ember vagy a magad módján,
de Mi nem illetünk össze úgy igazán!
Nem tudom mit jelentett Neked ez az 5 év,
de Nekem ezek voltak legszebb napjaim!
Sokat szenvedtem
de nem érdekelt,
mert Velem voltál,s megvígasztaltál!
Most még fáj a szívem,vérzik..
de remélem egyszer ez is elmúlik!
Búcsúzok Tőled örökre,
fájdalommal és könnyekkel!!!
Azt kívánom Neked Szerelmem,
hogy éld boldogságban Életed!
 

Kép

 

 

Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre.?

 

Kép

 

 

Milyen érzés,hogy nem vagy velem?
Azt csak én tudhatom,de nem feledem!
És ha kérded,téged vajon feledlek e?
Ezt sem tudom,de megtehetem.

Szeretnéd hogy tovább álljak?
Csak kérned kell és élek a mának.
Beléd szerettem,ezt nem tagadom,
Szerettelek nagyon...de nagyon...

Tudom,te már elfeleddél.
Talán nem is nagyon szerethettél.
De elhigyjem ezt?nem tehetem.
Mert a csókod,én sosem feledem.

Nem hiszem,hogy nem szerettél!
Azt sem,hogy már elfeledtél!
Csak olvasd ezt a levelet,
És tudd meg,így még senki sem szeretett!

Ma láttam,hogy csörög a telefon...
Itt volt végig,azt asztalon....
De nem vettem fel,így jött egy üzenet,
Keresett az,ki eddig nem keresett.

Csak fekszem tovább az ágyamon.
Most kellek,hogy már rádhagyom?
És ha nekem már van valaki más?
Mit csinálsz,ha keserű lesz a vallomás?

Talán lehetne is...egy új szerelem...
De még nem tudja se ő,sem pedig te.
Ezt én sem tudhatom...
Övé a döntés,én csak súghatom.

Még nem is ismer,én sem őt.
De elég volt pár szó,hogy érdeklődj?
Látod,hihetetlen...és alig értem.
Csak magára vonza tekintetem.

Még várok,de nem siettetem.
Nem akarom,hogy elkergessen.
Hisz a szíve akár a gyémánt.
Pont olyan,kire az enyém csak várt.

De ha ez ígaz és én rá találok,
Elhoznám neki,az ígaz boldogságot.
Mert akit én igazán szeretek?
Boldogtalan mellettem,többé már nem lehet.

De várj...félelem lett bennem...
Talán pont ezt akarja éreztetni velem?
Elérje hogy megszeressem,
Majd egy mondattal: NE KERESSEM.

Ki tudja...még az is lehet...
Aztán meg csak rajtam nevet...
De mi van ha mégsem?
Megbántom,hogy nem is érdemelte.

Érdekes gondolatok támadtak bennem.
A képeit nézegetem,ücsörögve,csendben.
És nézd,ismerős érzés e tekintetben...
Ugyan az,mit már magamban eltemettem.

Kedvesem,én már itt lezárom.
És csak remélem,ezt meg nem bánom.
A sok szépet mit adtál,
Elnyomja az,mivel eddig bántottál.

Ebből már mégsem kérek,
Ne is keress,csak ha majd én kérlek.
Ha egyszer ismét hiányzom,
Gondolj arra,néha én is hibázom.

Tudod mi az érdekes?
Hogy senki nem tökéletes.
De valakit még szeretni figsz,
És kérni fogja: szeresd.

Van akit már én is tudnék szeretni,
Mellette nem is kéne feledni.
Nem is ismer,nem is ismerem,
Lehet,hogy ő az,de lehet,hogy mégsem.

Kép

 

 

"Annyi mindent csináltunk együtt… annyiszor heverésztünk délutánokat a fűben egy fa alatt. annyiszor öleltük meg egymást és annyiszor hülyültünk át egy egész napot úgy , hogy még ezután is hiányozni tudtunk egymásnak… Hányszor is csókoltál meg ezalatt a 9 hónap alatt? és hányszor öleltél meg? És arra emlékszel hányszor mondtuk egymásnak, hogy SZERETLEK? összeszámolni sem tudjuk. lehet ez? Hogy az egyik napról a másikra csak úgy elmúljon? létezik az , hogy te már csak úgy szeretsz mint a hugodat és már nem tudsz ugy rámnézni mint barátnődre? úgylátszik nálad létezik.. a TE világodban igen. Mert ott nálad teljesen elfogadott tény, Hogy az emberek kiszeretnek a másikból és az „éppen aktuális” helyét egy másik ember tölti be. Nálad az is teljesen normális hogy elmúlnak a lángoló szerelmek és a helyén „csak” ez a barátsághoz hasonló érzés marad…Igen.. tudod az én világomban is van ez a „barátsághoz hasonló érzés” a lángoló szerelem után. Csak nálam máshogy hívják.. méghozzá SZERETETNEK. Ez egy sokkal mélyebb dolog mint a szerelem. Mondhatni más dimenzió. Csak a te világodban erről az érzésről a szerelem teljes elmúlása jut az emberek eszébe. Véletlenül sem az, hogy ez a szerelem mélyebb formája. Egy második lépcsőfok a kapcsolatban. Egy olyan állapot ami SOHA ismétlem SOHA el nem múlik… Mert igaz a lángoló szerelmek előbb vagy utóbb elmúlnak… de a SZERETET SOHA. És ebből az okból kifolyóan az emberek nem kiszeretnek egymásból, csak nemtudják elfogadniés felfogni , hogy ez már valami más… valami jobb… valami TÖKÉLETES és HALHATATLAN."

 

Kép

 

 

 

Hamarosan itt van, a várva várt napod,
Éveket leszel messze, nagyon messze, de te ezt akarod....
Szeretnék vigyázni rád, megóvni minden bajtól,
De te erős vagy,okos, s gyönyörű, majd meglátja a nép, hogy milyen is vagy...
Sok dolog történt, a múltunkba piszkok, de ha engem kérdeznek, csak jókat mondhatok....
Elmész, s talán örökre mész el, ezt sajnos még te sem tudhatod....
Örülök, hogy itt voltál, s az enyém voltál egy darabig, de az élet ilyen amit add, vissza is veszi....
Neked jó mert elmész itthagysz mindent, mi egykor fájhatott,
de velem még a vén pad is a régi álmokról sustorog...
Elmehetek messze, egy velencei helyre, de ott sincs nyugtom, a régi dal énekel,
vagy messze messze országon túli helyre, de a tengernél is csak az emlékek beszélnek....
Mond, hová meneküljek?Hol nincs hatalmad, s erőd?merre tudok előrre menni, s csak menni, menni a messzeségbe.....Mikor ezt olvasod, a repülön vagy,s messze szállsz, s jelened emlék,de vajon elfeleded multunk mikor már az évek is a magasba szállnak...?!
Néha, ha emlékszel majd rám, s könnyes lesz szemed, gondolj rám, s ott leszek veled....
Mindig a kérdés:Hogyan éljek nélküle?A válasz mindig egyszerű s rövid: Lehetetlen, hisz ő az életem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nani12@freemail.hu

(Anikó Dobosné, 2011.12.01 22:31)

Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad, de az él mindörökre.?

mmoonnccssii@citromail.hu

(Győri Dániel, 2010.02.28 14:37)

Elvesztettem!

Az életemből valamit elvesztettem,
Amit úgy hívnak, hogy szerelem.
Csak szenvedek, nincs erőm tovább menni,
Nem tudok, és nem is akarok mást szeretni.

Rossz hogy már nem nézel felém,
A fájdalom, ami örökké az enyém.
Csak szeretni akartalak, de ez tiltott szerelem,
Mégis számomra egy örökké tartó érzelem.

Nem kéne, hogy fájjon, de gyötör,
Lelkem összetört, mint egy tükör.
Ha lenne erőm, vissza visszafordítanám az időt,
S talán visszakapnám végleg Őt.

Azt hittem, egy rossz álom, s egyszer felébredek,
S érezni fogom, hogy karodba reszketek.
Gyengéden felém hajolsz, s meg csókolsz újra,
S én szeretni foglak addig, míg Isten meg nem unja..

Régen arcomon mosoly ült, sosem sírtam,
A csalódásért mindig magamat hibáztattam.
De most lelkemben oly kegyetlen a fájdalom.
Szívemről is eltűntek a csillagok.

Most üresnek érzem magam, belül
Szívemre egy nagy teher nehezül.
Hányszor fogadtam, meg hogy elfelejtelek,
Hányszor hazudtam magamnak, hogy elengedtelek.

De a bolond lelkem még most is remél,
De a fájdalom, az a hű barát, most is utolér.
Nem tudok szabadulni, még bennem él
S nem értik az emberek,
miért nem mosolygok, mint rég.

Somos

(Ercsikehhhh!!!! " XD ", 2010.02.20 10:36)

jó!!!!!!!!!!!!!XD

Dzsibudzsi

(Nemte=), 2009.12.18 13:49)

SziaMija:)
Naggyon jóó ez az oldal!!!!
Én Odáig Vagyok Értee...
Bejönnek a hosszú Versek de ha tudsz Léccy ojanokat is szerezz be ami nem csak a szerelemről szól:)
Köszii előree isss
Pusz=)